Az oktatás, a tudomány és a kultúra találkozásának páratlan pillanatai
Tudomány, kultúra, fenntarthatóság, innováció. Mi kapcsolja össze ezeket a fogalmakat? Az oktatás, ami a tudomány magas szintű művelésén és a kultúra átadásán keresztül elősegíti azoknak az innovációknak a megjelenését, amelyek a fenntarthatósághoz kapcsolódó célokat szolgálják. Ez volt a Riyadhban, Szaúd-Arábiában megrendezett nemzetközi ’Future of Education, Science and Cultural International Organizations Forum’ egyik fő üzenete, amely a jövő kihívásaira globális nézőpontból tekintett rá, és az oktatás, a tudomány és a kultúra egymáshoz kapcsolódó területeit tárgyalta a fenntarthatóság szempontjából. Fodor Szilvia beszámolója.
A napjaink kihívásait érintő témák interdiszciplináris bemutatása mellett a március 8-9-i konferencia másik fő célja a hálózatépítés és a kommunikáció elősegítése volt a különböző szektorok között, ezért is kaphatta a ’Together for Impact in the 21st Century’, vagyis a változásokhoz nélkülözhetetlen együttműködés fontosságára utaló alcímet. A konferencia egyik kezdeményezője és szervezője, az Arab League Educational, Cultural and Scientific Organization (ALECSO) 1970 óta koordinálja az oktatás, a kultúra és a tudomány tevékenységeit az arab világban, a másik pedig, a Saudi National Commission for Education, Culture and Science’(SNC), hasonló szerepet tölt be a Szaúdi Királyság területén. A szervezők fontosnak tartották, hogy az egyes országok döntéshozói, illetve egy-egy részterület nemzetközi képviselői mellett a legnagyobb nemzetközi szervezetek, pl. az UNESCO, a Világbank vagy az ICESCO (Islamic World Educational, Scientific and Cultural Organization) is képviseltessék magukat, ezzel hangsúlyozva a téma, a szektorok közötti együttműködés és a globális megközelítés jelentőségét. Ebben a témában és ebben a formában ez volt az első ilyen rendezvény, de a szervezők bejelentették, hogy a Szaúd-Arábiai Királyság 2025-ben és 2027-ben is meg kívánja rendezni a konferenciát, ezzel elősegítve a fenntarthatóság területén elengedhetetlen nemzetközi kommunikációt és kooperációt.
A konferencián kb. 100 intézmény és nemzetközi szervezet képviseltette magát 40 országból, összesen több mint 65 előadó és kb. 150 meghívott részvételével. Én (a cikk szerzője) az ELTE Pszichológia Intézet oktatójaként vettem részt a két magyar résztvevő egyikeként, a meghívást elsősorban az ECHA (European Council for High Ability) nemzetközi szervezet alelnökeként kaptam, a tehetség, a kiemelkedő teljesítmény, az oktatás, a jóllét és a fenntarthatóság témájának képviselőjeként. A másik magyar résztvevő a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségének munkatársa, Fuszek Csilla volt, a Budapesti Európai Tehetségközpont igazgatója, a European Talent Support Network titkára, aki a tehetség, hálózatosodás és nemzetközi kapcsolatok területét képviselte. A konferencia mindegyik elemének a kiindulási pontja az ENSZ által 2015-ben megfogalmazott Fenntartható Fejlődés Célok (https://sdgs.un.org/goals) rendszere volt, melyek közül számomra különösen fontosak a 3., a 4. és a 17. céllal kapcsolatos törekvések, melyek az egészség és jóllét, a minőségi oktatás és a partnerség előmozdítását célozzák, ezért ebben a rövid beszámolóban elsősorban ezekre térek ki a konferencia honlapján olvasható (https://www.fesciof.com/en/), illetve a facebookon is (https://www.facebook.com/FESCIOF) bemutatott gazdag programkínálatból.
Princess Haifa (Szaúd-Arábia képviselője az UNESCO-ban) már a konferencia első napjának délelőttjén nagy elkötelezettséggel érvelt a társadalmi szintű mérések fontossága és az adatgyűjtés mellett, ami mindenféle cél, így a fenntarthatósági célok teljesítésének a megtervezése és a végrehajtás monitorozása szempontjából is kulcsfontosságú, hiszen ez alapján lehet a haladás mértékét értékelni. Már ekkor, a konferencia első kerekasztalbeszélgetésén érzékelhettük, hogy a tudománynak és a tudományos igényű és transzparens adatgyűjtésnek, adatelemzésnek milyen fontos szerep tulajdonítható a fenntarthatósági célok elérésben, ez pedig rávilágított a számomra is olyan fontos társadalmi jóllét-mutatók, vagy az oktatás minőségét hatékonyan értékelő és támogató mérési rendszerek felállításának fontosságára.
Egy másik panelbeszélgetés arra hívta fel a figyelmet, hogy 2020-ban a Föld lakosságának 33%-a 20 év alatti volt, vagyis a jövő alakulása szempontjából egyáltalán nem mellékes, hogy ez a generáció mennyire érzi a saját felelősségét a következő évtizedek alakításában. Nagy kérdés, és részben az oktatás felelőssége is az, hogy mennyire érdekli a fiatalokat a jövő témája, hogy mennyire tudnak és akarnak aktívan bevonódni az oktatás, a tudomány és a kultúra világába, illetve hogy mennyire látják és értékelik a területek közti interdiszciplináris együttműködések lehetőségét. Különösen érdekes volt ebből a szempontból a ’Greening the agenda – Future of education’ című beszélgetés, amely a fenntarthatóság témájának iskolai láthatóságát helyezte a középpontba, és amely egy tudományos alapokon nyugvó, jövőorientált, és a tanulók bevonódására és felhatalmazására építő kompetenciafejlesztő tananyag elkészítését szorgalmazta. Különleges volt ebben a beszélgetésben, hogy a vállalati szféra szerepvállalásának szükségességét is kiemelték, ezzel is rámutatva arra, hogy a szektorok közötti együttműködés elengedhetetlen és hogy nem lehet egy-egy részterület szereplőire hárítani a rendszerszintű kihívásokból fakadó feladatok megoldását.
Több előadás és beszélgetés is érintette a digitális jövő és a digitális oktatás kérdéseit. A Covid járvány csak felerősítette azt a digitalizációs tendenciát, amelyet ma már a mesterséges intelligencia térhódításával a mindennapjaink részévé vált. A digitalizáció ugyanakkor nemcsak az oktatásban kínál új lehetőségeket és kihívásokat, de a kapcsolatteremtés és az együttműködés új felületeit is jelenti, lehetővé téve ezzel az oktatás és kommunikáció alternatív formáit az egyébként nehezen elérhető földrajzi helyeken, illetve a korábban már említett mérések és adatgyűjtés terén is sok új lehetőséget kínál.
Számomra különösen érdekes volt a Global Youth Index https://gyi.misk.org.sa/ megismerése, amely szaúdi kezdeményezésre jött létre 2018-ban, és amelynek célja a ’youth development’, a fiatalok fejlődésének és fejlesztésének a vizsgálata. A GYI mérések során azokat a tényezőket és szakpolitikai intézkedéseket térképezik föl, amelyek a fiatalok jövőre való felkészítését, ezen belül is kifejezetten az összetett kihívásokra való felkészülést célozzák. Az első mérés alapján megfogalmazott tapasztalatok és tanulságok alapján újrahangolva 2022-ben újra használták ezt az indexet, és immár 2 nagy témában, összesen nyolc területen gyűjtöttek adatot 30 országból, több mint 30.000 résztvevő válaszait elemezve. A vizsgálat egyik nagy kérdésköre a ’Jövő alapjai’ (Foundations for the future) címet viseli, ezen belül pedig az (1) oktatás, (2) a munkavállalás, (3) a globális polgárság (global citizenship) és vezetés, valamint az (4) egészség és jóllét területének intézkedéseit térképezi föl, míg a fejlődési folyamat tágabb kontextusaként (Ecosystem for youth development) az (5) innovációs kapacitás, (6) a gazdaság dinamizmusa, (7) az infrastruktúra és (8) a biztonság és kormányzás mérése történik meg. Ebben a vizsgálatban Magyarország sajnos nem vett részt, de a honlapon is elolvasható részletes jelentés így is érdekes és elgondolkodtató adatokkal szolgál. A négy fő üzenete ennek a mérésnek a következő:
- A legtöbb országnak javítania kell digitális stratégiáján annak érdekében, hogy a diákok megszerezhessék a sikeres munkavégzéshez szükséges készségeket.
- A vizsgált 30 országból csak hét kapcsolja össze sikeresen az ipart és a vállalati szférát a szakoktatással, és csak hatan monitorozzák rendszeresen ezeket a programokat.
- A legtöbb országban szükséges lenne a fiatalok egészségének hatékonyabb támogatása, ezen belül is különösen fontos a mentális betegségek korai felismerése.
- A fiatalok érzékelik, hogy a társadalmi egyenlőtlenség jelentős hatást gyakorol a jövőjükre, ezen belül kifejezetten erősen érzékelik a munkanélküliség, a szegénység és a nepotizmus problémáját.
Érdekes nézegetni az országok eredményeit és sorrendjét is az egyes területeken, ám ennek a mérésnek a legfőbb értéke szerintem nem az országok sorrendbe állításában rejlik. Sokkal inkább abban, hogy rávilágít a fiatalok szerepvállalásának a fontosságára, a fejlődéshez és fejlesztéshez a mért területek rendszerén keresztül konkrét támpontokat és tevékenységeket társít, a tudományos igényű mérés és adatgyűjtés elvét a gyakorlatban is alkalmazza, az eredmények közzététele által elősegíti a transzparenciát és a döntéshozatalt, valamint ráirányítja a figyelmet a sorrendben elől lévő országok jó gyakorlataira, ezáltal lehetőséget ad az egymástól tanulásra. Bízom benne, hogy néhány év múlva Magyarország eredményeit is olvashatjuk a nemzetközi tanulmányokban.
A konferencia egyik előadója úgy fogalmazott, hogy ez az esemény többek között azért jött létre, hogy segítse a döntéshozókat jó döntéseket hozni. Reméljük, hogy az elhangzott gondolatok, ötletek és javaslatok valóban eljutnak a döntéshozókig, és ehhez hasonló, a területeket és szektorokat együttműködésre késztető kommunikáció indulhat be a fenntartható fejlődési célok megvalósítása érdekében.
A konferencia az ambiciózus témaválasztás, a professzionális, nemzetközi színvonalú és nagyvonalú megrendezés mellett a helyi kultúra megtapasztalásán keresztül is nyomott hagyott a résztvevőkben. A konferencia helyszíne, a Zaha Hadid iraki-brit építésznő által tervezett monumentális KAPSARC épülete, az időnként távolról megszólaló müezzin hangja, a mindennapokban is tapintható spiritualitás, a buszból csak elsuhanni látott, de így, a távolból is vöröslő sivatagi homok, a datolyakülönlegességek, a sáfránnyal-kardamommal ízesített, üvegpohárban felszolgált kávé, a szokatlan ruhák és az illatkülönlegességek olyan benyomást hagytak mindannyiunkban, hogy ezek után reményteljesebben nézhetünk egy együttműködésen és a humánum tiszteletén alapuló, a béke és a társadalmi jóllét elérésére törekvő közös jövő felé.