Az addikciók megértésében segíti a pszichológusokat az ELTE PPK képzése
Mik a képzés fő témakörei?
A képzés során a hallgatók elméleti és gyakorlati szinten is elsajátíthatják az addiktív viselkedések pszichológiai megközelítését. Kiemelt hangsúlyt kap az addikciók pszichológiai és családdinamikai hátterének megértése, valamint a kémiai addikciók mellett a viselkedési addikciók megismerése is. A tanterv fontos részét képezik a prevenciós lehetőségek, illetve az olyan egyéni és csoportos beavatkozási formák, mint a motivációs interjú, a visszaesés-megelőzés és a pszichoedukáció. A képzés célja emellett a tanácsadói attitűd, tudás és készségek fejlesztése, valamint a szakmai kommunikáció és az etikai szabályok, köztük a kompetenciahatárok elsajátítása. Hangsúlyos a diverzitásra való érzékenyítés és a rendszerszemlélet, amely magában foglalja a különböző életkori csoportokkal és kisebbségekkel való munka sajátosságainak megismerését is.
A tantárgyak között szerepelnek elméleti jellegű kurzusok (pl. addiktológiai pszichológia, jogi alapismeretek); gyakorlati órák, ahol a hallgatók kliensekkel végezhetnek intervenciókat és tanácsadást; valamint szabadon választható tárgyak is, amelyek olyan változatos témákat ölelnek fel, mint például a traumainformált ellátás, a mértékletesség vagy az ártalomcsökkentés témakörei.
Hol és hogyan alkalmazhatóak a képzés során elsajátított ismeretek, készségek?
A képzés célja, hogy a hallgatók olyan tanácsadó szakpszichológusokká váljanak, akik kifejezetten az addikcióval küzdő emberek támogatására specializálódtak, és képesek szaktudásukat különféle szakmai környezetekben alkalmazni. Ilyen lehet például az intézményi munka, ahol pedagógiai szakszolgálatokban, gyermekvédelemben, a büntetés-végrehajtás területén vagy akár munkahelyi egészségfejlesztési projektekben dolgoznak. Emellett helyet kaphatnak az egészségügyi és szociális ellátórendszerekben is, gyakran multidiszciplináris csapatok tagjaként, illetve részt vehetnek prevenciós programokban vagy közösségi szolgáltatásokban is.
Fontosnak tartjuk, hogy az ilyen szakterületen dolgozó szakpszichológusok képesek legyenek átfogóan felmérni klienseik aktuális állapotát interjúk, tesztek és megfigyelés segítségével, és ehhez igazítva körvonalazni a tanácsadási célokat és a megfelelő intervenciókat. Munkájuk alapvető része a más szakmákkal, tapasztalati szakértőkkel és önsegítő csoportokkal való együttműködés, miközben tudatosan figyelnek az etikus működésre, saját kompetenciahatáraik felismerésére és a reflektív szemléletre.
A függőségek kezelése során milyen változásokat látsz a szakmában az utóbbi években? Hogyan alkalmazkodik a képzés ezekhez a változásokhoz?
Az elmúlt évek egyik legnagyobb szemléletváltása, hogy
a medikális, tünetekre fókuszáló modell helyét egyre inkább a felépülés-orientált megközelítés veszi át.
Ez a szemlélet nemcsak a szerhasználat megszüntetését tartja fontosnak, hanem a személyes jóllét, a társas kapcsolatok és az életminőség javítására is nagy hangsúlyt helyez. A fókusz tehát tágabb, emberközpontúbb lett.
Ezzel együtt előtérbe került a közösségi addiktológia, amelyben kiemelt szerepet kapnak a tapasztalati szakértők és az önsegítő csoportok. Egyre fontosabbá válik az identitásra és életútra épülő narratívák szerepe a felépülés folyamatában, valamint az olyan stratégiák alkalmazása, mint az ártalomcsökkentés és a mértékletesség. A képzés figyelembe veszi a traumainformált szemléletet is, és hangsúlyt fektet az interszekcionalitás – vagyis az egyéni élettapasztalatokat átszövő társadalmi tényezők – komplex megértésére.
A képzés ezeket a változásokat módszertanilag is leköveti: a tananyagban szerepel például a felépüléshez kapcsolódó narratívák és identitásformáló folyamatok vizsgálata, a traumaérzékeny megközelítés elsajátítása, valamint új típusú, rövid intervenciók megismerése. Elengedhetetlen a szociális és kulturális sokféleség figyelembevétele is.
A képzésről további információk itt olvashatók.