Hiánypótló kerekasztal az ADHD-ról az ELTE PPK-n

Több száz érdeklődő részvételével rendezett kerekasztal-beszélgetést az ELTE PPK Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszéke február 23-án a a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarról. A szakértők a diagnózis kérdéseitől a kezelési lehetőségeken át a neuroaffirmatív szemlélet jelentőségéig számos témát érintettek.

Az esemény moderátorai Vizin Gabriella és Koronczai Beatrix tanszékvezető egyetemi docensek voltak, a meghívott szakértői panel tagjai között szerepelt Papp Szilvia, a Semmelweis Egyetem munkatársa, Szigethi Zsófia gyógypedagógus, Mészáros Andrea neuropszichológus, valamint Szuromi Bálint pszichiáter.

A beszélgetés során kiderült, hogy az ADHD nem új keletű jelenség: a zavar első leírása már 1775-ből származik. 

A diagnosztizált esetek számának látványos növekedése elsősorban a mélyebb tudományos megértésnek és a pontosabb szűrőmódszereknek köszönhető. 

Emellett bizonyos környezeti hatások, valamint a kitolódó szülői életkor is hozzájárulhat ahhoz, hogy az érintettek száma abszolút értelemben is emelkedik.

Az ADHD egy életen átívelő állapot, amelynek tünetei az életkor előrehaladtával változnak: a gyermekkori mozgáskényszer után felnőttkorban gyakran kritikus életszakasz-váltásoknál – például a munkavállalás idején – jelennek meg újabb nehézségek. A diagnózis felállítása laborvizsgálatok helyett alapos klinikai kivizsgálást igényel. A szakemberek kiemelték a pedagógusok kulcsszerepét is, hangsúlyozva, hogy a sajátos nevelési igényhez kapcsolódó támogatások nem kivételezést, hanem a tanulás akadálymentesítését jelentik. 

Mivel a statisztikák szerint minden tizedik gyermeket érint valamilyen idegfejlődési zavar, az oktatási rendszernek is alkalmazkodnia kellene ezekhez a szükségletekhez, hogy valódi támogatást tudjon nyújtani.

Az esemény során szó esett a gyógyszeres terápia fontosságáról is, amely hatékonyan segíti a tünetek enyhítését, és megnyitja az utat a pedagógiai fejlesztések és a pszichoterápia előtt. A szakértők kiemelték, hogy az ADHD esetében a bizonyítékokon alapuló kezelés központi eleme a gyógyszeres terápia, amelyet gyermekkorban szülőedukáció és viselkedésterápia, felnőttkorban pedig kognitív viselkedésterápia egészít ki.

A kerekasztal-beszélgetés a neuroaffirmatív szemlélet jelentőségének hangsúlyozásával zárult. Ez a megközelítés az ADHD-t nem kijavítandó hibaként, hanem az emberi működés egyik érvényes formájaként kezeli, hozzájárulva a diagnózis elfogadásához, valamint az önbecsülés megőrzéséhez vagy helyreállításához. A beszélgetés végén a közönség soraiból érkező személyes történetek is megerősítették a rendezvény hiánypótló jellegét.

Az eseményről készült videófelvétel ide kattintva megtekinthető.